Mit is látunk a katalógus oldalakon?

Az anyagminták színe nagymértékben eltérhet a valóságostól! Itt olvashat arról, miért: Színek a monitorokon? Az anyagminták képeit igyekeztünk úgy elkészíteni, hogy eltekintve a monitorokon megjelenő színkülönbségektől, minél inkább pontosan adják vissza az adott anyag felületének milyenségét. Van néhány dolog amivel érdemes tisztában lenni a félreértések elkerülése végett. Ezeket szedtük csokorba:

Mi mit jelent a katalógus oldalakon?

Lézerrel gravírozható anyagok:

Ezek az anyagok 10.600nm hullámhosszúságú CO2 lézerrel nagy felbontással gravírozhatók és vághatók. A gravírozáshoz és a vágáshoz nem szükséges nagy teljesítmény. Természetesen minden lézerrel gravírozható és vágható anyag megmunkálható mechanikusan is.
Kiváló eredményt az RF gerjesztésű CO2 lézerforrással felszerelt gépekkel lehet elérni mint: Epilog; ULS; GCC; Gravograph; Trotech; EuroLaser; Sei.
Az "üvegcsöves" DC gerjesztésű CO2 lézerforrással felszerelt, túlnyomórészt kínai gépek esetén csak a kisebb teljesítményű, 25 - 60W-os lézerforrások adnak jó eredményt. Az erősebb DC gerjesztésű CO2 lézerforrásokat sok esetben egyszerűen nem lehet a kellő mértékben visszaszabályozni.

Mechanikusan gravírozható anyagok:

Ezeknek az anyagoknak a fedőréteg vastagsága vastagabb mint a lézeres megmunkálásra kifejlesztett anyagok esetén, bizonyos anyagoknál különösen vastag.
A mechanikus anyagok közül az akril anyagúakat szépen lehet lézerrel gravírozni és vágni is, de a gravírozást kettő, vagy több lépésben kell megtenni, hogy a vastag fedőréteg teljesen eltűnjön. Nagyon apró részleteket, fényképet ezekre a táblákra nem érdemes gravírozni.
A mechanikus anyagok közül az ABS és polietilén alapanyagúakat csak mechanikus úton lehet szépen megmunkálni.
A legjobb eredményt az egyélű szerszámok adják. Az ideális fordulatszám a szerszám élszögétől és a vastagságától függ.

Elölről gravírozható anyagok:

Ezeknél az anyagoknál a hordozón lévő fedőréteg kigravírozása után láthatóvá válik a hordozó színe. Az így elkészült táblát a fedőréteg felől fogják szemlélni.
Az elölről gravírozható anyagok hordozója az esetek túlnyomó többségében átlátszatlan, de létezik átlátszó hordozójú is, ezek hátulról átvilágíthatók.
A gravírozásnak olyan mélynek kell lennie, hogy a fedőréteg teljesen el legyen távolítva, de nincs szükség annál sokkal mélyebb gravírozásra. Gyakori hiba lézeres megmunkálás esetén a szükségesnél kisebb felbontással történő gravírozás. Ilyenkor nincs meg a szükséges sorátfedés, és ez a fedőréteg "szántás" szerű eltávolítását eredményezi ami miatt a kigravírozott rész elszíneződöttnek látszik. Másik gyakori hiba lézeres megmunkálás esetén a túl mély gravírozás, ami a túlzott hőbevitel miatt olvadt, fényes gravírozást eredményez.

Hátulról gravírozható anyagok:

Ezeknél az anyagoknál a hordozó átlátszó. A fedőréteg kigravírozása után a hordozó a kigravírozott részeken átvilágítható, vagy bármilyen színre kifesthető. Az így elkészült táblát a hordozó felől fogják szemlélni.
A "hátulról gravírozható anyag" természetesen nem jelenti azt, hogy ezeket az anyagokat valamilyen bonyolult eljárással alulról kellene gravírozni! Ugyanúgy munkálandók meg, mint az elölről gravírozható anyagok, csak a gravírozást kell tükrözni, mivel a túloldalról lesz szemlélve!

Bevágás:

A műanyagtáblák vágásának egyik legolcsóbb módja, ha fém vonalzó mellett egy éles padlókéssel többszőr végig húzunk az anyagon. Körülbelül az anyagvastagság egyharmadnyi bevágása után egy asztallap éle mentén el lehet törni az anyagot. 1,6mm-nél vastagabb anyagok esetén nem ajánlott, vagy nem is működik.

Fűrészelés:

Itt elsősorban a biztonsági körfűrésszel való vágás értendő. Ilyen fűrészek a méltán világhíres svájci Varga fűrészek. Természetesen ezeket az anyagokat finom fogazású lap vagy szálfűrésszel is lehet kézzel vágni.
Dekopir fűrész még a védőfólián keresztül is „megütheti” a fedőréteget. Kézi körfűrész durván szakítja az anyagot. Így ezek használata nem ajánlott.

Fúrás:

Fúrásnál vigyázni kell, hogy a fúró csigája ne „kapja fel” az anyagot. Nagy átmérőjű furatok esetén előfúrás szükséges.
Szép, sorja mentes furatot úgy lehet készíteni, hogy például két falap közé fogjuk az anyagot, erősen összeszorítjuk őket, majd az egészet keresztülfúrjuk.

Vágás lemezollóval:

Itt a karos lemezollóval való vágásról beszélünk. 2,4mm-nél vastagabb anyagokat nem lehet repedés nélkül vágni.

Vágás lézerrel:

A 10.600nm hullámhosszúságú CO2 lézerrel lehet az akril alapú anyagokat vágni. Az ABS alapú anyagokat nem lehet igazán szépen vágni, a világos színű ABS hordozó sárgul, barnul.
Továbbá akril alapú anyagok esetén is célszerű több lépésben, alacsony PPI vagy frekvencia értékkel vágni, hogy minél kisebb legyen a „hőbevitel”. Így makulátlan vágás érhető el.
Az RF gerjesztésű CO2 lézerforrással felszerelt gépek esetén, - Epilog, ULS, Trotec, valamint a legtöbb GCC és Gravograph gép, - szép vágás érhető el. A DC gerjesztésű lézerforrással felszerelt gépek esetén, - a legtöbb kínai gép, valamint a GCC X sorozat, és némely Gravograph gép, - nehéz lehet a tökéletes vágást elérni, különösen az erősebb lézerforrások esetén.
RF és DC gerjesztésű lézerforrások összehasonlítása bővebben az epilog.hu honlapunkon: itt

Fazettázás:

Az anyag élének ferde „lecsapása”. Jól használható a Varga fazettázó, Gravograph fazettázó. Mechanikus gépekkel, - Gravograph, Suregrave, stb. – eleve ilyen lesz a vágás, ha valamilyen élszögű késsel vágunk.
Fazettázás esetén szép lecsapott lesz az él, viszont a fazettázott részen a hordozó színe tűnik elő körbe. Az átlátszó hordozójú anyagoknál a fazettázott él matt lesz.

Hőhajlítás:

Általában kifeszített cekász fölött vonalszerűen melegítve az anyagokat, azok szépen meghajthatók. Vigyázni kell rá, hogy a nem elég meleg fűtőszál, vagy vastag anyag esetén hajszálrepedések keletkezhetnek. A szükségesnél magasabb hőfokon az anyag csúnyán megolvadhat.

Szitázás:

Nagy mennyiség esetén olcsó egy vagy többszínes nyomtatási eljárás. A legtöbb szitafesték jól tapad a Rowmark anyagok legtöbbjén, de mindig érdemes tesztet végezni, egyrészt tapadás ellenőrzéséhez, másrészt, hogy esetleg nem repeszti-e meg az anyagot.

Hőbélyegzés:

Nagy mennyiség esetén gyorsan lehet valamilyen ábrát „olvasztani” egy fűtött szerszámmal a fedőrétegbe. A szerszámon az ábra tükörképe található. Ez a módszer a gravírozáshoz hasonló eredményt ad. A módszer úgy is működik, hogy színes hőálló fóliát tesznek az anyag és a szerszám közé, így a bemélyedésnek valamilyen színe lesz. Ez hasonló a Termo nyomtatáshoz, de az csak felületi. A szerszám elkészítése drága.

Ragasztás:

A legtöbb Rowmark anyag jól ragasztható egymásra, vagy más hordozóra. Az oldószeres ragasztók megrepeszthetik az anyagot. Pillanatragasztó használata nem ajánlott.

Finom gravírozás:

Mechanikus megmunkálás esetén a felbontást a gravírozáshoz használt egyélű szerszám élszöge és a fedőréteg vastagsága adja. A Rowmark azokat az anyagait nevezi nagy felbontással gravírozhatónak, melyeknek a fedőrétege maximum 0,08mm.
Minden lézeres megmunkálásra alkalmas Rowmark anyag nagy felbontással gravírozható lézerrel, így a legapróbb részletek, nagy felbontású fényképek is gond nélkül megjeleníthetők. Természetesen ehhez szükség van a kis szpotátmérőre is. Ez bizonyos RF gerjesztésű CO2 lézerforrással felszerelt gépek esetén ez csak 1,5” fókusztávolságú fókuszlencsével érhető el. A DC gerjesztésű lézerforrással felszerelt gépek esetén, - a legtöbb kínai gép, valamint a GCC X sorozat, és némely Gravograph gép, - igazán kis szpotátmérőről nem beszélhetünk.
RF és DC gerjesztésű lézerforrások összehasonlítása bővebben az epilog.hu honlapunkon: itt

LED UV nyomtatható anyag:

Manapság egyre inkább teret hódít az UV nyomtatás, mely hasonló a tintasugaras nyomtatáshoz, de a nevében is jelezve, a festék csak UV fény hatására köt meg. Kezdetben csak UV lámpás nyomtatók léteztek, melyek olyan sok hőt termeltek, hogy akár megolvaszthatták a műanyagokat. A LED technológia rohamos fejlődésével megjelentek a LED UV nyomtatók, melyek jóval kevesebb hőt sugároznak ki.
UV nyomtatás előtt szükség lehet előkezelő felvitelére. Továbbá a sötét fedőrétegű anyagok esetén, vagy az átlátszó egyrétegű anyagok elölről nyomtatása esetén fehér alányomás szükséges, ha színes, színhelyes nyomatot szeretnénk. Az átlátszó anyagok hátulról nyomtatásakor fehér fedőnyomás lehet szükséges.
Mivel a Rowmark anyagok néhány tekercsanyag kivételével síklapok, ezért nyomtatáshoz csak a síkágyas vagy kombó rendszerű nyomtatók használhatók.

Tintasugaras nyomtatás:

A síkágyas vagy kombó rendszerű nyomtatókkal lehetséges a síklapok nyomtatása. A festék, eltérően az otthoni tintasugaras nyomtatókétól, nem vízbázisú, hanem oldószeres. Szükség lehet előkezelésre. A többi jelölési technikától eltérően ez nem mindig igazán megbízható.

Termo nyomtatás:

Színes fóliát, sokszor arany vagy ezüst hatású fóliát lehet hozzáragasztani egy tükörbe gravírozott, melegített présszerszámmal az anyag felületéhez.

Milyen színt is látunk? Tudnivalók konyhanyelven

Színek

Néhány alapvető dolgot azért érdemes megismerni róluk, mert a Rowmark® anyagok színesek, és a leggyakoribb félreértés és konfliktus a kivitelező és megrendelő között pont a színek milyensége miatt van.

A színekért egyrészt egy adott felületről a szembe érkező fény hullámhossza, másrészt a szemen keresztül, mint érzékszerv, az agyban kialakult színérzet felel, amiből egyből látszik, hogy a színek korántsem teljesen meghatározhatók minden aspektusukból. Persze műszerrel meg lehet mérni egy felület színét, aminek óriási szerepe van a színkezelésnél, de nem segít az alapvető emberi színérzékelési problémákon, amik pont a viták alapjai.

Az, hogy fehér fénnyel megvilágítva, egy adott felületről milyen fénysugarak juthatnak az emberi szembe, még könnyen megérthető.
A rá eső fényből minden nem átlátszó felület valamilyen mértékben elnyel bizonyos hullámhosszúságú sugarakat, másokat valamilyen intenzitással visszaver. Átlátszó tárgyak esetén hasonló a helyzet, csak az is kérdés, hogy a megvilágítás oldaláról, vagy a másikról nézzük őket, valamint az is, hogy milyen hullámhosszúságú fénysugarakból mennyit enged át.

Az sem mindegy, mennyi és milyen fény esik egy adott felületre. Mint általános iskolai tanulmányaiból mindenki tudhatja, a fehér fény egy prizma segítségével felbontható különböző színű, vagyis különböző hullámhosszúságú fénysugarakra, melynek spektruma a vöröstől az ibolyáig terjed.

Azonban a természetes és mesterséges fényforrások nagy része korántsem tökéletesen fehér fényű.
Egy wolframszálas izzólámpa fényspektruma főleg a vörös és a sárga tartományban erős, a többi tartományban egyre gyengébb. A déli napfény spektruma nagyon széles és viszonylag kiegyenlített. A fénycsövek spektruma sávos, nagyon kiegyenlítettlen.

Így már érthető, hogy egy adott felület színe nem csak attól függ, hogy milyen fényhullámokat képes visszaverni / átengedni, és elnyelni, hanem attól is, hogy egyáltalán milyen spektrumú fénnyel világítjuk meg.
Egy vörösnek látszó felület pont sok vörös fényt ver vissza, és elnyeli a zöldek, kékek túlnyomó részét. Amennyiben napfényben, vagy izzólámpa fényében nézzük, akkor „elég vörös”-nek látszik mert ezek spektrumában sok a vörös, de a fénycső sávos, kevés vöröst tartalmazó fényével megvilágítva már mást látunk, megváltozik az árnyalata.
Továbbá egy felület színárnyalata attól is függ, mennyi fény esik rá. Intenzívebb megvilágításban világosabb árnyalatot látunk, hiszen több fényt tud visszaverni, gyengébb megvilágításban sötétebb árnyalatot fogunk látni.

Ennyire egyszerű? Nem!

Tehát, az hogy milyen spektrumú és intenzitás görbéjű fénysugár jut az emberi szembe, az attól függ, hogy milyen spektrumú, milyen intenzív fénnyel világítunk meg / át egy tárgyat, valamint attól függ, hogy az a beeső fénysugarak közül milyen spektrumot, milyen intenzitással ver vissza / enged át.
A szem érzékeli a különböző hullámhosszúságú és intenzitású fénysugarakat, de a színérzet az agyban alakul ki, és innen már nagyon nehéz egzakt színekről beszélni a néző szemszögéből.

Lássuk miért

Egy digitális fényképezőkép vagy kamera pont olyan képet ad vissza, mint ami az objektíven keresztülhaladó fénysugarak spektrumából és intenzitásgörbéjéből adódik. Egy fehér rajzlapot gyertyával megvilágítva sárgássá válik, erős felhőn keresztüli szórt napfénnyel megvilágítva kékessé. Ennek kiküszöbölésére való a fehér egyensúly beállítása, ami egy mesterséges korrekció.

Az emberi színérzékelés nem ennyire mechanikus. Mindegy hogy gyertyával, vagy napfénnyel világítjuk meg a rajzlapunkat, azt fehérnek fogja látni, annak ellenére, hogy valójában különböző spektrumú és intenzitásgörbéjű fénysugár jut a retinára. Ez a tanult színérzékelés. Ezt tovább bonyolítja, hogy arról a „fehérről” is mindenkinek más tanult berögződései vannak. Vagyis ki tudja, milyen színt is látunk.
Ráadásul ez a tanult színérzékelés addig működik, amíg tudjuk „mit kéne” látnunk. De ha egy olyan tárgyat nézünk különböző megvilágításokban, aminek a színéről nincs semmilyen előzetes ismeretünk és nem állunk mások erős befolyása alatt, vagyis nem mondták előzetesen többen is, hogy az a valami ilyen-olyan színű lesz, akkor már inkább azt látjuk, mint ami fizikailag „elvárható”. Azonban, hogy az érzékelt színt ki, minek nevezi, az megint tanult. Sokkal-sokkal nagyobb különbségek lehetnek, mint azt hinni szeretnénk.

Ezen kívül az árnyalat érzékelés nagyon könnyen becsapható bizonyos körülmények között. Az alábbi képeken ilyen példák láthatók, ahol teljesen azonos színű mezők különböző árnyalatúnak látszanak különböző körülmények között. Az interneten csomó hasonló kép található.

Ezen túl további érzékcsalódások áldozataivá is vállhatunk, olyat látunk, ami nincs is, például szürke köröket a rácsban, vagy árnyalat átmenetet a valójában homogén oszlopokban a másik oszloppal való találkozás környékén.

Miért is érdemes mindezt tudni?

Mert a Rowmark® táblákat különböző színű környezetbe helyezve, különböző megvilágítási körülmények közt alkalmazva mindenki más színt fog „látni”, ami vitára adhat okot a kivitelező és a megrendelő között. Ezért jó, ha el tudjuk magyarázni a színérzettel kapcsolatos alapvető tényeket.

Ezen túlmenően a kivitelező akkor mehet biztosra, ha tart egy anyagkatalógust, amiből a megrendelő kiválaszthatja a neki leginkább megfelelő színű táblát. A Rowmark® anyagok színei megegyeznek a katalógusban található mintákéval, szállítmány és szállítmány között sincs különbség.

Milyen színeket látunk a monitorokon

Arról volt szó a színekről szóló részben, hogy egy felületet milyen színűnek láthatunk a rá eső, és a róla visszaverődő / átengedett fény függvényében.
Vannak azonban felületek, amik saját maguk fénykibocsátók, beeső fény nélkül is. Ilyenek például a monitorok, ami azért érdekes, mert ezeken lehet megtekinteni a Rowmark® on-line anyagkatalógust.

Manapság már általános, hogy egy ember ugyanazt a képet, vagy például weboldalt megtekinti a munkahelyi számítógépének monitorán, az otthoni számítógépének monitorán, az okostelefonján, tableten, notebookon, okos TV-n és még kitudja hol. És aki már egyszer átesett ezen, az tapasztalhatta, hogy ugyanaz a kép minden eszközön nagyon-nagyon más és más, és a felismerés sokszor igen kellemetlen.

Milyen színeket látunk a monitorokon?

Elvileg bármilyen színű fény kikeverhető három, változtatható intenzitású alapszín (fény) használatával, vörös (R), zöld (G), kék (B) fényből, kivéve a feketét, melyet a monitor „feketéje” pótol. Ezt hívják additív (összeadó) színkeverésnek.
Tehát a monitorok saját fényt bocsátanak ki, ellenben a nyomtatott médiákkal, meg egyáltalán bármilyen színesnek látszó tárggyal szemben, amik kérdéses spektrumú beeső fényből vernek vissza valamilyen spektrumú fényt.

Monitorok színhelyessége

A monitorok, meg az ugyanilyen elven működő kijelzők színeinek különbsége magának a panel kialakításának és a gyártási különbségeknek köszönhető. A panel kialakításokról és a gyártási problémákról rengeteget lehetne írni, de ezek most lényegtelenek. Röviden, a monitorok színkülönbsége amiatt van, mert azok a vörösek, zöldek meg kékek nem azonosak minden gyártmány esetén.
Ezen valamennyire lehet segíteni a monitor hardveres kalibrálásával. Otthoni és kis irodai használatra például jól használhatók a Datacolor viszonylag kedvezőbb árú Spyder monitor kalibrálói, komoly igények esetén az x-rite megoldásai.
Ezek az eszközök a monitor három alapszínének pontos méréssorozatával határozzák meg, mennyire kell eltorzítani a bemenő jelet ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest a kimeneten, vagyis a monitoron minél inkább azt kapjuk, amit kellene.

Ennyire egyszerű? Nem!

Elsőként érdemes beszélni a monitorok betekintési szögéről. Ha nem teljesen szemből nézzük a monitort, akkor a panek gyártási kialakításától függően többé-kevésbé megváltoznak a színek és a fényerő is. Ezen még lehet úgy segíteni, hogy szemből nézzük a monitort.
Másik probléma, hogy csak komoly dtp stúdiókban ügyelnek rá, hogy a környezeti világítás milyen legyen. Ugyanis a monitorra eső fény szintén hat a színekre. Ezen a monitorkalibrálók környezeti megvilágítás korrekciós funkciója valamennyire segíthet, de csak határok között.
Sokkal alattomosabb probléma, hogy sok monitor a videók, és a brutálisan élethű játékok csili-vili megjelenítésére van optimálva, hiszen otthoni és nem grafikai használatra szánták. A képet még felturbózzák dinamikus kontrasztnövelő meg színtelítettség fokozó, sokszor kikapcsolhatatlan funkciókkal. Ehhez jön még a felhasználó egyéni ízlése, ha a monitor plusz állítgatásával erre rátesz egy lapáttal.

Egy újabb probléma a színkezelés, amiről megint nagyon sokat lehetne írni. Aki CorelDRAW, Adobe Illustrator, vagy Photoshop programot használ, annak tudnia kell(ene) hogy ezek a programok illeszkednek a színkezelési folyamatba, feltéve, ha értő módon vannak a szükséges lehetőségek beállítva. Nagyon sokszor nincsenek…

Így már érthető, ha a kivitelező és a megrendelő is nézegeti a fényképes Rowmark® katalógusunkat a saját monitorán, és közben telefonon beszélik meg, melyik színű anyagból készüljön el a munka, akkor a monitorok színkülönbsége miatt nagyon könnyen lehet, durván elbeszélnek egymás mellett.
Ezért jó, ha el tudjuk magyarázni a megrendelőnek, hogy a monitorokon látható színek között eltérések lehetnek.

A kivitelező akkor mehet biztosra, ha tart egy anyagkatalógust, amiben a megrendelő ellenőrizheti, hogy a monitoron kiválasztott szín tényleg megfele-e. Ehhez persze kell a személyes találkozás is. Legjobb, ha a katalógust a legyártandó tábla felszerelési helyén nézegetik, hiszen akkor az ottani megvilágítási körülmények is automatikusan figyelembe lesznek véve.

Nyomtatás nehézségei

Sokszor a megrendelők látványtervet kérnek a kivitelezőtől, mielőtt megrendelnék a munkát. Komolyabb megrendelésnél, gondosan felépített dizájnú helyeknél nagyon nem mindegy, mi fog oda kerülni.
Online katalógusunkban megadtuk az anyagok színeinek CMYK, RGB, és Pantone kódját, melyeket a kivitelezők bátran használhatnak látványterv készítésekor. A probléma akkor kezdődik, amikor a megrendelő kinyomtatja a neki átküldött látványtervet. Milyen színeket is fog látni?

Színmegjelenítés nyomtatásban

Elvileg bármilyen szín kikeverhető három alapszín használatával, beeső és általuk visszavert fény esetén. Ez a nyomtatásnál használt szubtraktív színkeverés, ahol cián (C), bíbor (M), sárga (Y), és mivel a gyakorlat nem fedi teljesen az elméletet, fekete (K) színű pöttyökből hoznak létre olyan fényelnyelő felületet, ami a ráeső fényből már csak a kívánt hullámhosszúságú fénysugarakat veri vissza, így létrehozva a szemlélőben valamilyen színérzetet.
Az persze nagyon nem mindegy, milyen spektrumú fény esik a nyomtatott médiánkra, hiszen csak abból tud valamennyit visszaverni, ellenben például a monitorokkal, amik saját maguk bocsájtják ki a fényt.

Színterek

És kezdődnek a problémák. Az additív színkeveréssel, ami a monitorok színkeverési módszere, sokkal több színt lehet megjeleníteni, mint a szubtraktív színkeveréssel, ami a nyomtatás módszere. A színterek között csak színkezeléssel van átjárás.
Továbbá, egy nyomtató színtere attól is függ, maga az adott nyomtató mire képes. Mint ahogy a monitoroknál is létezik különbség a vörösek, zöldek, és kékek között, úgy a nyomtatók által használt cián, bíbor, sárga és fekete festékek, valamint a legkisebb cseppméret között is van különbség.

Ezt súlyosbítja még, hogy a festék valamilyen médiára kerül, általában papírra, esetleg öntapadós vinylre. Minden médián más és más a cseppek terülése, ami miatt ugyanaz a nyomtatás másképpen néz ki különböző médiákon.
És még nincs vége. Ahogy additív színkeveréssel nem lehet feketét létrehozni, úgy a nyomtatásnál használt szubtraktív színkeveréssel nem lehet fehéret létrehozni, azt maga a média szolgáltatja. Olcsó papírnál még egy csomag két lapja között is van különbség, ami fénymásoláskor, fekete/fehér nyomtatáskor teljesen lényegtelen, de színhelyes nyomtatást nem tesz lehetővé.

Persze a nyomtatókat is lehet kalibrálni, de jóval drágább a hozzávaló műszer, mint a monitor kalibráláshoz. Monitort egész jól lehet kalibrálni, hiszen saját fényt bocsát ki, amit csak a környezeti megvilágítással lehet agyoncsapni, de erre azért lehet figyelni. A nyomtatásnál azonban a nyomtató és a média is felelős a színekért így ugyanazt a nyomtatót minden médiához is kalibrálni kell. Ezzel viszont „csak” fizikailag kalibráltuk a nyomtatót, de a kinyomtatott képeket az ember nézi valamilyen, általában esetleges spektrumú megvilágításban. Így az, hogy milyen színérzet alakul ki az agyban, az nem teljesen kézbentartható.

Színkezelés

Az eddig leírtakból megérthető, hogy a színhelyes nyomtatás elég trükkös dolog, nagyon sok mindenre kell(ene) figyelni. A monitorok színeiről szóló részben is hasonló nehézségekről lehet olvasni. Ha ehhez még hozzávesszük a színekről szóló részben írtakat is, akkor kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen lehetetlen, hogy mindenki, minden körülmények között ugyanazt a színt érzékelje.
A valóság nem ennyire tragikus, de nagy szakértelmet és sok pénzbe kerülő szoftvereket és hardvereket igényel a színkezelés.
Színkezeléssel elérhető, hogy különböző bemenetektől (fényképezőgép, scanner, stb.) a különböző kimenetekig (monitor, nyomtató, nyomdagép, stb.) mindig ugyanarról a fizikai színről legyen szó, és a kimenetekkel ezt konzekvensen, és az elérhető legpontosabban jelenítsük meg.
Azonban a színkezelés sem jelent megoldást az emberi színérzékelés problémáira. Továbbá a színkezelésen túl is vannak olyan grafikai ismeretek, melyeknek nem tudása, vagy figyelmen kívül hagyása elég „tragikus” eredményt tud szülni.

A gravírozással foglalkozó vállalkozásoknál nincs végigvezetett színkezelés, hiszen szükség sem feltétlenül van rá. A megrendelők esetén végképp hiányozhat mind a színkezelés, mind a szükséges ismeretek.
Ezért nagyon fontos, hogy jól el tudjuk magyarázni a megrendelőnek, hogy mi történik, ha monitoron nézi, és mi, ha kinyomtatja a látványtervet.

A kivitelező akkor mehet biztosra, ha tart egy anyagkatalógust, amiben a megrendelő ellenőrizheti, hogy a tábla színe(i) megfele-e. Ehhez persze kell a személyes találkozás is. Legjobb, ha a katalógust a legyártandó tábla(k) felszerelési helyén nézegetik, hiszen akkor az ottani megvilágítási körülmények is automatikusan figyelembe lesznek véve.